Történet

70 ÉV 70 KÉPBEN!

Az iskola története

Vörösmajorban 1949-ben létesült a szakiskola, melynek létrejöttét a környező nagyüzemek és a bányászat szakember hiánya tette szükségessé.

A szakképzés a nagyüzemekre épült, így az állam vált a szakmunkásképzés szervezőjévé. Térségünkben adott volt az ásványi kincs, a lignit. Megalakult a Mátravidéki Szénbányák Vállalat, melynek központja Pernyepuszta, a későbbi Petőfibánya lett.

A bányászathoz szakemberek kellettek, elsősorban vájárok. Ez az igény hívta életre a jelenlegi iskolánk elődjét, a 318. Sz. Iparitanuló Iskolát, amelynek a bánya adta az elméleti és a gyakorlati oktatógárdáját. A bányászat magával hozta azt az igényt, hogy az egyre jobban gépesített bányákban alkalmazott gépeket üzemeltetni, javítani, karbantartani tudó szakembereket is egyre nagyobb számban képezzünk. A profilbővítés 1953-ban vette kezdetét, mikor megindult a bánya elektro-lakatos képzés. Ez a szakma egyre népszerűbb lett, s az ország legtávolabbi pontjairól is érkeztek tanulók, akik például Ormosbánya, Edelény, Mátranovák, Izsófalva, Cered, Lyukóbánya, Berente, Kányás, Nagybátony stb. bányáiban, üzemeiben dolgoztak, tanulták a szakmát.

Ahogy életre kapott az ország, a selypi medence ipara is fellendült. A termelő üzemek, a cukorgyár, a cementgyár, a vegyépszer, a gépüzem stb. más szakmákban is ifjú szakembereket követeltek így a szénbányák petőfibányai tanműhelyében 1963-tól megindult a marós, az esztergályos, a kovács, a villamos forgógép tekercselő és a hegesztő szakmákban az elméleti és a gyakorlati oktatás. Ezen szakmák közül a lányok a marós, hegesztő, esztergályos és a tekercselő képzést végezhették el. 1964-ben indult a diesel-mozdony lakatos és szerkezeti lakatos képzés, majd 1965-től az autószerelő tagozat, amely a 90-es évek közepéig sikerszakmának számított.

Az országos koncepció keretében Vörösmajor is bekapcsolódott az általános lakatos és az elektrolakatosképzésbe. Ez utóbbi szakmát érettségizettek számára indítottuk be. 1968-ban a megkezdődött az öntő szakma tanulóinak képzése.

Az 1970-es években a folyamatosan bővülő tanulólétszám következtében kinőttük a kastélyt, s két modern iskolaépület készült el a régi épület mögött (az "A" és "B" épület). Az 1970-71-es tanévtől kezdődően beindult az első csőszerelő osztály. Ebben a tanévben további új szakmaként jelentkezett a szerszámkészítő, amelynek gyakorlati oktatását a Qualitál apci üzemének tanműhelyében oldottuk meg.

1983-tól a szakmunkásképző iskolák oktatási szintjét fokozatosan közelíteni akarták a szakközépiskolákéhoz. Érettségi bizonyítványt nyújtó szakmai képzést vezettek be. Ennek hatása csak 1991-től érezhető intézményünkben, hiszen megkezdődött a ruhagyártó, valamint a gépjárműtechnikai-szerelő (autószerelő) képzés, amely a negyedik év végén érettségi és szakmai képesítő vizsgával zárult.

A rendszerváltás negatív irányban is éreztette hatását az oktatás területén: üzemek szűntek meg, a vállalatok kivonultak a szakképzésből, jelentkeztek az elhelyezkedési nehézségek. Ennek következtében megszűnt a kőműves, a szűcs és az esztergályos tanulók képzése iskolánkban. Az országos kimutatásokhoz hasonlóan intézményünkben is folyamatosan csökken a szakmunkástanulók létszáma és növekszik a szakközépiskolásoké.

Az 1993. évi törvény lehetővé tette nyolc, hat és négy évfolyamos gimnáziumok kialakítását. Ennek kereteit kihasználva az iskola vezetősége elkezdte kidolgozni egy esetleges gimnáziumi osztály beindítását, melynek célja, hogy az iskola még vonzóbbá váljon a környező általános iskolák végzős tanulói számára.

A környékünkön újdonságot jelentett az 1994-ben először jelentkező szakmunkások szakközépiskolája. Az ide jelentkező tanulók két év alatt, intenzív képzésben szerezhetik meg az érettségi bizonyítványt, s a településfejlesztési vagy a közbiztonsági fakultációra járhatnak. Az 1995-96-os tanévben kínálatunk palettája tovább bővült a 4 éves ruhagyártó szakmára alapozva, a ruhaipari technikummal. Ennek a középfokú szakmai képzésnek nagy sikere volt a környékbeli ruhaipari iskolák körében. Sajnos, mint minden szakma, a ruhagyártó is telítetté vált, s ezért egyre kevesebb gyerek választotta továbbtanulás céljából. Hasonló gondokkal küzdött a gépjárműtechnikai-szerelő szakma is. Ennek nyomán újabb profilváltás következett be, s 1996-ban beindult a kereskedelmi képzés a Lőrinci ÁFÉSZ-szel kötött szerződés értelmében. Ez a képzésünk nagyon népszerű az általános iskolát végzettek körében, hiszen az érettségi letételét követően a tanulóknak lehetőségük van a kereskedelmi marketing technikus minősítés megszerzésére is.

1997 szeptemberében gimnáziumi osztállyal bővült az iskola által kínált képzések köre. A gimnáziumi osztályban rendvédelmi fakultációt választhattak a tanulók. Ez a képzési forma máig igen népszerű a diákok körében.

2005-ben a szakiskolai képzések körébe belépett a pincér szakma, ami sok tanulót vonzott az iskolába. A vendéglátás megjelenése kapcsán a szülők és tanulók egyre többen érdeklődtek a szakács szakma iránt, így 2007-ben ez is felkerült a választható szakmák közé. Ezt követően 2012-ben a cukrász képzéssel bővült iskolánk kínálata az iskolába jelentkező diákok számára.

2013-ban csatlakozott az iskola a közismereti HÍD programhoz, ami a környékbeli általános iskoláknak és a nehezebben haladó tanulóknak nagy segítséget jelentett. Ez a képzési forma három tanévben működött, majd helyét átvette a jelenleg is sikerrel működő szakképzési HÍD program a konyhai kisegítő szakképesítéssel.

2014-ben profiltisztítás miatt nem lehetett több gimnáziumi osztályt beiskolázni, helyette szakközépiskolai és szakiskolai osztályok indultak.

2010 után gyakran hallhattunk a bányászatban rejlő lehetőségekről, a bányák újbóli megnyitásáról. Ekkor merült fel a lehetőség, hogy térjünk vissza a kezdetekhez és próbáljuk meg újjáéleszteni a bányászképzést. Az iskola igazgatónője felvette a kapcsolatot a Visontán működő Mátra Erőmű ZRT-vel. A két intézmény között meg is született az együtt működés és 2014 szeptemberében újra indult a bányászok képzése szakiskolai és szakközépiskolai szinten egyaránt. 2014-ben még két településen, Komlón és Bátonyterenyén is iskoláztak be tanulókat. Bátonyterenyén a 2016/17-es tanévben végzett az egyetlen osztály. Az Egri Szakképzési Centrum Március 15. Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma jelenleg az egyetlen iskola az országban ahol a bányaművelő, illetve a bányaipari technikus képzés működik. A 2017-2018-as tanév keresztfélévében végzett az első bányaművelő technikusi osztály.

Az iskolavezetés ezt követően is törte a fejét, hogy miként tudná növelni az iskolába jelentkező tanulók létszámát, így a 2017/18-as tanévre meghirdettük a pedagógia ágazathoz tartozó gyógypedagógiai segítő munkatárs képzésünket, melyre nagy számban jelentkeztek tanulók. A következő 2018/19-es tanévtől pedig a sport ágazathoz tartozó fitnes-wellnes instruktor képzést indítja az iskola, melyre szintén nagy az érdeklődés. Jelenleg az iskolában szakgimnáziumi, szakközépiskolai és érettségi utáni szakképzés zajlik. Felnőtt képzésben bolti eladókat oktatunk.

Az iskola életében újabb nagy változást hozott a 2020-2021-es tanév. Ekkor kerültek beiskolázásra az új szakképzési törvény szerinti a technikumi és szakképző iskolai osztályok.

A tanulók tanulmányaikat az iskolában különböző ágazatokon kezdik el. A technikumban 10. évfolyam, a szakképző iskolában 9. évfolyam után választanak szakmát tanulóink. Ebben a tanévben rendészet és közszolgálat, sport, turizmus-vendéglátás ágazaton indult el a technikus képzés. A szakképző iskolában bányászat és kohászat, építőipar, kereskedelem, turizmus és vendéglátás ágazaton tanulnak a tanulók.

Az iskola vezetésére mindig jellemző volt a megújulás. A jelenlegi vezetés is fontosnak tartja az innovációt, igyekszünk a környező gazdasági szervek igényeit kielégíteni, miközben a fiatalok számára is vonzó szakmai képzéseket kínálunk.

A pedagógia szakgimnáziumi képzést felváltotta 2021-2022-es tanévtől a szociális ágazati képzés, valamint 2022-2023-as tanévtől az oktatás ágazati képzés is megjelent az iskola technikumi kínálatában. Mindkét ágazatnak nagy sikere lett a környező általános iskolások körében.

Jelmondatunk:

Indulj jó irányba, válassz szakmát nálunk!

 

A kastély története

 

Selyp, Veresmajor /Vörösmajor eredeti neve/ és más területek gazdája báró Tornyay-Schlossberger Rezső és családja volt. A Schlossberger család neve nagyon fontos, hiszen ők azok , akik fejlesztik és iparosítják a környéket. A család 1863-ban Ferenc József osztrák császártól és egyben magyar uralkodótól kapta a bárói címet. Így válik jogosulttá a magyarosított Tornyay név viselésére. A címerük, amely ma is látható a kastély külső homlokzatán és belül, a fogadóterem bejárata fölött, egy felülről a közepéig függőlegesen két vörös és ezüst, vízszintesen pedig egy harmadik kék mezőre osztott pajzs, benne lépdelő, nyelvét kiöltő oroszlán.Az oroszlán mellső lábaival arany bőségszaruból virágot és gyümölcsöt szór maga elé. A címerben látható még arany méhkas,  amely körül hét arany méh röpdös, egy ragyogó nap és a bárói korona,

Tornyay-Schlossberger Rezső / 1862-1936 / édesapjával és Lajos nevű testvérével alapította meg a selypi cukorgyárat 1889-ben. 1906-ban cementgyárat, majd kerámiagyárat építettek. Ez rövid idő múlva leégett, ezért helyére modern körmedencével ellátott téglagyárat telepítettek. Veresmajorban sajtüzemet működtetett Tornyay Rezső. A családnak érdekeltsége volt a Zsófia malom Rt-ben, és rokoni kapcsolatok fűzték a Hatvani Deutsch báróhoz is. Ez a kapcsolat és a kiépűlő vasúthálózat sikeres ipari termelést eredményezett. Szociális intézkedések sorával, a korban modernnek tartott munkáslakások építésével csábították ide a dolgozókat. A család jelentős anyagi gyarapodásának eredménye az 1925-ben elkészült  ma iskolaként működő kastély. A parkot a világ minden tájáról hozott növényekkel telepítette be. Különböző sportpályák, úszómedence, kápolna szolgálta a család kényelmét. Bálok, fogadások, vadászatok megrendezésére gyakran került sor.

Az I. Világháború idején jelentős csökkenés következett be az ipar termelésben, ami a Tornyay családot is megviselte. A háború utáni fellendülés rövid időszaka után az 1929-33-as világgazdasági válság itt is éreztette hatását, visszaesés következett be. Tornyay Rezső 1936-ban bekövetkezett halála után vagyonának jelentős része a Budapesti Fegyvergyár tulajdonába ment át. A II. Világháború utolsó szakaszában a kastély lakói a német, majd az orosz katonák voltak. Kórháznak, lóistállónak, kaszárnyának használták az épületet. Jelentősen megrongálódott.

A kastély építészeti leírása:

Az épület tervrajzát Hein János és Schweiger Gyula készítette 1922-ben. Az építkezés 1923-ban kezdődött és már 1925-ben lakhatóvá vált.           A kastély három szintes:

-pince / alagsor /
-földszint
-emelet

Az alagsor bortárolóból, tüzelőtárolóból, szőnyegraktárból, zöldségtárolóból, mosó- és vasaló helyiségekből és a cselédség helyiségeiből állt. A földszinten kapott helyet a konyha, a tálaló, a díszes ebédlő, a fogadóterem / hall /, két szalon, a ruhatár, a dolgozószoba, a fürdőszoba és a báró hálószobája. Az emeleten 14 szoba, hall, fürdőszoba került elhelyezésre.

A kastély stílusa:

Az épület esztétikai megjelenését tekintve  több stílusjegy is felfedezhető. Ókori antik stílusjegyek: a főpárkány a bejárati főoszlopok, a terasz hat oszlopfője ion stílusú. Az ablakok körűli párkány, a díszrács, a bejárati ajtó kazettás kiképzése klasszicista jegyeket hordoz. Az előtér, a termek mennyezete gipszmintákkal díszített. Barokk stílusjegy fedezhető fel a bejárat előtti díszkuton / kétszintes szökőkut / és a főoszlop melletti virágtartókon. A parkot téglakerítés vette körül. A  főbejárat igényesen kialakított tengrás volt, acélkapuval. Mellette őrszolgálati hely épült, melynek csak a romjai maradtak fenn. A kert keleti és nyugati szögletében díszesen kialakított kilátó és őrhely épült, amely kör alaprajzu, boltíves, díszoszlopokkal, antik építészeti jegyekkel dekorálva. Az épület jellege külső alkalmazott építészeti stílusjegyek alapján neoklasszikusként értelmezhető. Az épületen belül: az ebédlőben márványból készült a tálaló, fa borítással, faragással, szobrokkal díszítve. A remekművet olasz mester készítette. Az emeletre faragott falépcső vezet, a korlátok szintén díszesek. A folyosó burkolatánál fehér / ruskicai / márványt és szürke bolgár csiszolt mészkövet használtak. A folyosó előterében két antik jellegű oszlop áll mümárványból. A kastély berendezéséről bútorairól kevés ismeretünk van, valamennyi megsemmisült a háborúban. A kertben ma is láthatók faragott kőpadok barokk stílusuak. A lóversenypálya diszpáholya a kastély főbejáratával és a tereasszal összhangban készült, de ma csak a romjait láthatjuk. A kert öntözőberendezéssel volt ellátva. A bárói család kényelmét szolgálta még egy nyitott nagyméretű úszómedence. A főintéző számára a parkon túl egy „kiskastély” állt. Hasonló stílusjegyeket viselt , mint a nagy. Teljesen megsemmisült a II. Világháborúban. A családos cselédek a közeli majorban élltek, téglából épült, szoba-konyha-kamrás házakba, melyeket az 1970-es években bontottak le.

A báró Tornyay-Schlossberger család kastélya jelenleg műemlékjellegű épületként nyilvántartott.

A kastély története

Selyp, Veresmajor /Vörösmajor eredeti neve/ és más területek gazdája báró Tornyay-Schosberger Rezső és családja volt. A Schosberger család neve nagyon fontos, hiszen ők azok , akik fejlesztik és iparosítják a környéket. A család 1863-ban Ferenc József osztrák császártól és egyben magyar uralkodótól kapta a bárói címet. Így válik jogosulttá a magyarosított Tornyay név viselésére. A címerük, amely ma is látható a kastély külső homlokzatán és belül, a fogadóterem bejárata fölött, egy felülről a közepéig függőlegesen két vörös és ezüst, vízszintesen pedig egy harmadik kék mezőre osztott pajzs, benne lépdelő, nyelvét kiöltő oroszlán.Az oroszlán mellső lábaival arany bőségszaruból virágot és gyümölcsöt szór maga elé. A címerben látható még arany méhkas,  amely körül hét arany méh röpdös, egy ragyogó nap és a bárói korona,

Tornyay-Schosberger Rezső /1862-1936/  édesapjával és Lajos nevű testvérével alapította meg a selypi cukorgyárat 1889-ben. 1906-ban cementgyárat, majd kerámiagyárat építettek. Ez rövid idő múlva leégett, ezért helyére modern körmedencével ellátott téglagyárat telepítettek. Veresmajorban sajtüzemet működtetett Tornyay Rezső. A családnak érdekeltsége volt a Zsófia Malom Rt-ben, és rokoni kapcsolatok fűzték a Hatvani Deutsch báróhoz is. Ez a kapcsolat és a kiépűlő vasúthálózat sikeres ipari termelést eredményezett. Szociális intézkedések sorával, a korban modernnek tartott munkáslakások építésével csábították ide a dolgozókat. A család jelentős anyagi gyarapodásának eredménye az 1925-ben elkészült  ma iskolaként működő kastély. A parkot a világ minden tájáról hozott növényekkel telepítette be. Különböző sportpályák, úszómedence, kápolna szolgálta a család kényelmét. Bálok, fogadások, vadászatok megrendezésére gyakran került sor.

Az I. Világháború idején jelentős csökkenés következett be az ipar termelésben, ami a Tornyay családot is megviselte. A háború utáni fellendülés rövid időszaka után az 1929-33-as világgazdasági válság itt is éreztette hatását, visszaesés következett be. Tornyay Rezső 1936-ban bekövetkezett halála után vagyonának jelentős része a Budapesti Fegyvergyár tulajdonába ment át. Jelentősen megrongálódott.

A kastély építészeti leírása:

Az épület tervrajzát Schweiger Gyula készítette 1922-ben. A kertet Hein János tervezte. Az építkezés 1923-ban kezdődött és már 1925-ben lakhatóvá vált.          

A kastély három szintes:

-pince / alagsor /
-földszint
-emelet

Az alagsor bortárolóból, tüzelőtárolóból, szőnyegraktárból, zöldségtárolóból, mosó- és vasaló helyiségekből és a cselédség helyiségeiből állt. A földszinten kapott helyet a konyha, a tálaló, a díszes ebédlő, a fogadóterem / hall /, két szalon, a ruhatár, a dolgozószoba, a fürdőszoba és a báró hálószobája. Az emeleten 14 szoba, hall, fürdőszoba került elhelyezésre.

A kastély stílusa:

Az épület esztétikai megjelenését tekintve  több stílusjegy is felfedezhető. Ókori antik stílusjegyek: a főpárkány a bejárati főoszlopok, a terasz hat oszlopfője ion stílusú. Az ablakok körűli párkány, a díszrács, a bejárati ajtó kazettás kiképzése klasszicista jegyeket hordoz. Az előtér, a termek mennyezete gipszmintákkal díszített. Barokk stílusjegy fedezhető fel a bejárat előtti díszkuton / kétszintes szökőkut / és a főoszlop melletti virágtartókon. A parkot téglakerítés vette körül. A  főbejárat igényesen kialakított tengrás volt, acélkapuval. Mellette őrszolgálati hely épült, melynek csak a romjai maradtak fenn. A kert keleti és nyugati szögletében díszesen kialakított kilátó és őrhely épült, amely kör alaprajzu, boltíves, díszoszlopokkal, antik építészeti jegyekkel dekorálva. Az épület jellege külső alkalmazott építészeti stílusjegyek alapján neoklasszikusként értelmezhető. Az épületen belül: az ebédlőben márványból készült a tálaló, fa borítással, faragással, szobrokkal díszítve. A remekművet olasz mester készítette. Az emeletre faragott falépcső vezet, a korlátok szintén díszesek. A folyosó burkolatánál fehér / ruskicai / márványt és szürke bolgár csiszolt mészkövet használtak. A folyosó előterében két antik jellegű oszlop áll mümárványból. A kastéy berendezéséről bútorairól kevés ismeretünk van, valamennyi megsemmisült a háborúban. A kertben ma is láthatók faragott kőpadok barokk stílusuak. A lóversenypálya diszpáholya a kastély főbejáratával és a tereasszal összhangban készült, de ma csak a romjait láthatjuk. A kert öntözőberendezéssel volt ellátva. A bárói család kényelmét szolgálta még egy nyitott nagyméretű úszómedence. A főintéző számára a parkon túl egy kiskastély állt. Hasonló stílusjegyeket viselt , mint a nagy. Teljesen megsemmisült a II. Világháborúban. A családos cselédek a közeli majorban élltek, téglából épült, szoba-konyha-kamrás házakba, melyeket az 1970-es években bontottak le.

A báró Tornyay-Schlossberger család kastélya jelenleg műemlékjellegű épületként nyilvántartott.